udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
54
találat
lapozás: 1-30 | 31-54
Névmutató:
Sinka István
1995. február 21.
A nagyszalontai Arany János Egyesület tisztújító közgyűlést tartott, az új elnök Nagy György József, az alelnök Zuh Imre lett. A távlati tervek között szerepel az az elképzelés, hogy 1997-ben, Sinka István születésének centenáriumán felavathatnák a költő szobrát. Ugyancsak szeretnék, ha a városalapító Bocskai István fejedelem emlékművét felállíthatnák. /Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 21./1996. március 2.
Nagyszalontán minden évben március elején megünneplik a város legkiválóbb fiának, Arany Jánosnak az emlékét. A megújult Arany János Művelődési Egyesület /élén Nagy-György Józseffel/ idén ezt márc. 2-3-án az előzőleg meghirdetett szavalóverseny és a helyi alkotóverseny döntőjével tette eseménydússá.. A szavalóversenyre Székelykeresztúrtól Temesvárig közel százan jöttek el, megjelentek a testvérvárosok, Nagykőrös, Hajdúböszörmény, Túrkeve versenyzői is. Az alkotóversenyre tizenegy tollforgató küldte be írását, ezzel is jelezve, hogy Arany János, Sinka István, Erdélyi József és Zilahy Lajos szülőföldje most sem terméketlen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./ 1996. november 28.
Gellért Sándor /1916. dec. 11.-1987. nov. 14./ Sinka István, Erdélyi József nemes hagyományait folytató népi író volt, 30 esztendeig élt Mikola faluban és írta A magyarok háborúja című eposzát. Kéziratban van, kiadásra vár ez az eposza és sok más műve is. /Kovács Ferenc: A mikolai remete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./ 1997. szeptember 9.
Medvigy Endre irodalomkutató, a Szent László Akadémia /Budapest/ dékánja tartott Székelyudvarhelyen előadást a 100 éve született Sinka István költő életművéről. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 9./ 1997. szeptember 20.
Nagyszalontán szept. 19-21-e között háromnapos rendezvénnyel emlékeztek a város nagy szülöttjére, a száz éve született Sinka Istvánra. Irodalmi-képzőművészeti kiállítások, tudományos ülésszak, szavalatok követték egymást. Medvigy Endre budapesti Sinka-kutató, a Szent László Akadémia tanára tartott előadást a költőről szept. 20-án. Faragó József kolozsvári folklórkutató, akinek éppen a centenáriumra jelent meg Sinka István balladák című válogatása. Szept. 21-én felavatták Sinka István bronzszobrát, Talamasz Lajos magyarországi szobrászművész alkotását. A szobrot Nagyszalonta testvérvárosa, Túrkeve, a Túrkevéért Alapítvány rendelte meg és Nagyszalontának ajándékozta. A szoboravatáson megjelent többek között Törzsök Erika, a HTMH elnöke, Bitay Károly kolozsvári főkonzul és a költő özvegye. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./1997. október 18.
76 Ezekilencszázötvenhat, te csillag /Püski Kiadó, Budapest/ antológiát /alcíme: A forradalom és szabadságharc olvasókönyve/, amelyet Medvigy Endre és Pomogáts Béla szerkesztett, ismerteti Bogdán László. A kötetben olvasható többek között Tamási Áron Magyar fohász című vallomása, Füst Milán üzenete: "Nacionalizmus.e az, ha valaki tönkretett, agyongyötört szegény kis magyar hazája sorsán évek óta sírva fakad?", Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című verse, Sinka István, Szabó Lőrinc, Kassák Lajos verse mellett, továbbá Illyés Gyula évekig kéziratban lappangó nagy verse, az Egy mondat a zsarnokságról, Márai Sándor 1956 karácsonyára írt Mennyből az angyal című verse, de Nagy Gáspárnak a nyolcvanas években nagy vihart kavaró Öröknyár, elmúltam 9 éves című költeménye. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./1997. december 23.
Megjelent Sinka István Balladák /Kriterion, 1997/ című kötete Faragó József válogatásában és utószavával, a költő születésének 100. évfordulóján. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./1998. augusztus 18.
Nagyszalonta mindeddig három nevezetes személyiségnek emelt szobrot: Arany Jánosnak, Sinka Istvánnak /mellszobor/ és Kossuth Lajosnak. Hiányzik azonban Bocskai István szobra, pedig az erdélyi fejedelemnek sokat köszönhet a település. Szénási Ferenc az RMDSZ akkori helyi kulturális alelnöke /jelenleg helyi elnöke/ először Burján Gál Emil /Gyergyószentmiklós/ szobrásszal készíttette el Bocskai szobrát, de ezzel elégedetlen volt. Bara Barnabás csíkszeredai szobrászművész önszorgalomból, felkérés nélkül vázlatok kidolgozásába fogott. A nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület védőszárnya alatt 1996-ban megalakult a Bocskai István Társaság, amely hivatalosan is felkérte Bara Barnabást, készítse el a szobrot. Három kolozsvári művész /Kós András, Korondi Jenő, Gergely István/ zsűrizte a tervet, de nem tartották azt megfelelőnek. A három művész nyílt pályázat kiírását javasolta. Azóta nagy viták zajlanak le Nagyszalontán, többen kifogásolják Bara Barnabás megbízását. Bara Barnabás pedig tovább javítgatja a 2,9 méteres szobrot, de pénzt nem kap a befejezéshez. /Rostás Szabolcs: A fejedelem szobra.= Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 18./1998. szeptember 7.
Idei vándorgyűlését Gyulán tartotta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. A részvevők szept. 5-én Nagyszalontára zarándokoltak, mert kiemelt célkitűzésük a magyar irodalom kegyhelyeinek megismerése. A megjelentek a városban Dánielisz Endre vezetésével megtekintették a Csonka-tornyot, majd Arany János, Sinka István és Zilahy Lajos szülőhelyét keresték fel, megkoszorúzták Arany János szobrát, majd a református templomban megkezdődött a tanácskozás. /Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 7./1999. május 18.
Máj. 21-én Zilahon, majd 22-én Szilágynagyfaluban, 23-án Szilágysomlyón és Sarmaságon ismerteti dr. Medvigy Endre irodalomtörténész /Budapest/ a népi írók csoportjához tartozó Sinka István életpályáját. /Sinkáról a Szilágyságban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./1999. augusztus 28.
Aug. 28-án, születésének 90. évfordulója közelében a költő és író Horváth Istvánra, Magyarózd szülöttjére emlékeztek a szülőfaluban. Az emlékező gyülekezet állta körül a sziklatömböt, melybe Jékely Zoltán verssorait véste a kőfaragó: "Kire ficánkoló autó tiport,/ Nyugtasson a falud,/ Szegény Költő-Tiborc!" A református templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Dr. Bustya Dezső, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese és Czirják Árpád kanonok, érseki helynök. Horváth Istvánra a Budapestről érkezett Pálfy G. István és Fábián Gyula író emlékezett. A költő lánya, Horváth Arany felolvasta a Horváth István Alapítvány szándéknyilatkozatát. Az ünnepség a Horváth István emlékháznál folytatódott, ahol Sütő András beszédében hangsúlyozta: "Látszólagosan az elmúlt esztendőkben a magyar irodalomnak egy egész hatalmas nagy szellemi vonulata hallgatott el, hallgattatták el, vagy hallgatnak róla, mintha nem lett volna. Ezek közé tartozik többek között Illyés Gyula, ide tartoznak mindazok, beleértve Veres Pétert, Sinka Istvánt, akik Horváth István szellemi családját, szellemi fénykörét alkották. Ez viszont csak átmeneti csöndesség és érdeklődés annak a világnak a részéről, amely fázik, hogyha népiséget hall, amely fél, ha nemzetről beszélnek, amely retteg, hogyha az kerül szóba, hogy a költőnek nem mindenekelőtt való feladata a lepkefogás a virágos mezőkön, hanem az, hogy a nemzete a lelkéből szakadt gondolatokat, vágyakat öntsön örök formába(...) Úgy halt meg Horváth István, valójában meggyilkoltan, mint nem egy magyar költő, gondoljunk Szabédi Lászlóra, a költő barátjára, aki ugyanolyan csalódottan halt meg vonatkerekek alatt, viszont a kéz, amely őt oda taszította, a parancs, amely belőle a lelket kikergette, az éppen ugyanannak a diktatúrának volt az ereje, amely Horváth Istvánt is üldözöttként találta élete utolsó esztendeiben. Az a Horváth István halhatatlan, aki az Én vándorlásomon indult, és akinél ennek a falunak, de talán Erdély falvainak is az ő könyvénél - A Magyarózdi toronyaljára gondolok - gyönyörűbb szellemi katedrálist senki nem állított. Ilyen gyönyörű szellemi katedrális építője előtt hajtom meg itt most fejemet magam is...". /Lokodi Imre: Átmeneti csöndességben. Magyarózdon, Horváth István tornácán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30., (M.J.): Horváth István emlékünnepség Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Horváth István /Magyarózd, 1909. okt. 9. - Kolozsvár, 1977. jan. 5./ emlékezetes munkája a Magyarózdi toronyalja /1971/ című falurajza. Rendőrautó gázolta halálra. 2000. február 22.
Medvigy Endre /Budapest/ ama irodalomtörténészek közé tartozik, akik előszeretettel kutatják a kommunista cenzúra által feledésre ítélt közírók munkásságát. Sinka Istvánnak a "feltámasztásában" is szerepet vállalt. Medvigy Endre febr. 18-án Nagyszalontán Nyirő Józsefről tartott előadást. Dánielisz Endre, az Arany János Művelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke mutatta be a hallgatóságnak a Medvigy Endrét, akiről kiderült: bihari gyökerei vannak. E táj szeretetére a Nagyváradon született édesapja tanította, s ez a ragaszkodás máig megmaradt, kötődik az erdélyi írókhoz. Nyirő József is azok közé tartozik, akik a kommunista diktatúra idején több évig indexen voltak. Nyirő József megteremtette Uz Bence alakját, aki Tamási Ábeljéhez hasonlóan a székelység sorsát villantja fel. Jelentős műveként emlegetik a történelmi ihletésű A sibói bölényt. Nem igaz, hogy szélsőséges nézetek kaptak teret az alkotó munkásságában. "Több éve kutatom munkáit, de semmi kivetnivalót nem tapasztaltam. Az már más kérdés, hogy egyes körök befolyásolni akarják a közvéleményt" - fejtette ki Medvigy. /Pálfy Török László: Nagyszalonta. Irodalmi est a városházán. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 22./2000. június 26.
Jún. 24-én Budapesten tizenkilencedik alkalommal osztották ki a Magyar Örökség kitüntető címet. Mádl Ferenc, augusztusban hivatalba lépő köztársasági elnök, valamint hét kitüntetett kapta az elismerést. Posztumusz kapta Ferencsik János karmester, Szentágothay János professzor, az idegrendszer-kutatás elismert tudósa, Levendel László orvos és Sinka István költő. A Magyar Örökség kitüntető címet bizonyító oklevelet Mádl Ferencen kívül Bessenyei Ferenc színművész, Gyenge Valéria olimpiai bajnok úszó, a Száztagú Cigányzenekar és Bangó Margit énekes vehette át. /Magyar Örökség-díjak tizenkilencedszer. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./2001. szeptember 5.
EMKE eseménynaptára szerint eseményekben gazdag hónap ígérkezik. Szept. 7-én Dicsőszentmártonban magyarországi írókkal és költőkkel találkozhatnak az érdeklődők; szept. 9-én fennállásának 10. évfordulóját ünnepli a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület; szept. 14-16. között kerül sor a Szatmár megyei Kaplonyban a VII. Partiumi Honismereti Konferenciára; szept. 14-16. között Kolozsváron és Szamosújváron konferenciát tartanak "A magyarörmények beilleszkedése Erdély gazdasági, társadalmi, egyházi életébe" címmel; szept. 15-én néptáncosok találkozója zajlik az Arad megyei Pécskán; Kolozsváron pedig Pimpimpáré gyermekvásárra várják az érdeklődőket; szept. 15-16-án kerül sor Szilágycsehen a Tövishát Napokra; szept. 16-án a Szilágy megyei Bogdánd lesz a helyszíne a XI. Nemzetközi néptánc-találkozónak; szept. 21-én Dicsőszentmártonban az olvasók találkozhatnak a Helikon irodalmi folyóirat szerkesztőivel; szept. 22-én Vajdahunyadon sor kerül a Kultúra és oktatás multimédiás megközelítésben című rendezvényre; Szatmárnémetiben pedig az érdeklődők részt vehetnek a Hajnal akar lenni népdalénekesi verseny XI. kiadásának megyei döntőjén, illetve Gellért Sándor: Kóborló hadjáratok című könyvének bemutóján is; szept. 22-23-án Szilágysomlyóra várják az érdeklődőket a Báthory Napok alkalmával; szept. 27-én Temesváron "Fényképezőgéppel a Kárpátokban" címmel tartanak előadást, Nagyszalontán pedig Sinka Istvánra emlékeznek; szept. 27-30. között kerül sor a Kovászna megyei Árkoson "Külön vagy együtt? Az egységesítés esélyei a nyelvi tervezésben" című anyanyelvi konferenciára; szept. 28-30. között a szatmárnémeti MADISZ árvaházi gyerekeket táboroztat Szokondon; szept. 29-én Szatmárnémetiben A vasút múltja és jövője Kelet-Közép-Európában című előadásra várják az érdeklődőket; Temesváron sor kerül a Székely László fotóalbum bemutatójára; Máramarosszigeten pedig Kit mit tud? versenyt bonyolítanak le; szept. 30-án a Kovászna megyei Rétyen kap helyet a Gyerek- és Ifjúsági Zenekarok III. Találkozója. /Eseményekben gazdag hónap ígérkezik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./2001. szeptember 15.
Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./2002. március 9.
Márc. 2-án zarándokhely lett Nagyszalonta, az anyaországból, Erdélyből érkeztek a 185 éve, 1817-ben e napon született nagy magyar költőnek adózni, verseit szavalva. A hetedik Arany János Nemzetközi Szavalóversenyen résztvevőket Tódor Albert polgármester köszöntötte. Nagy-György József, az Arany János Művelődési Egyesület elnöke beszélt arról, hogy pár hete az általános iskolát, amelynek helyén Arany hajdani öreg iskolája állt, a költőről nevezték el, és Zilahy Lajos nevét kapta a város kultúrotthona. A mostani jubileumra az egyesület Arany Koszorú címmel irodalmi folyóiratot adott ki. A megjelentek megkoszorúzták az emlékhelyeket: az Arany portán álló házon az emléktáblát, majd a nagyszalontai születésű Kossuth-díjas magyar szobrászművész Kiss István 1992-ben felavatott Arany János szobrát. Dánielisz Endre, a helyi Arany János Művelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke ismertette a költő életútját A városközpontbeli park mint egy nemzeti panteon, a városka igazi büszkesége, benne Kossuth Lajos és Bocskai István fejedelem bronzszobra, Arany János monumentális mását, Zilahy Lajos, Sinka István és Kulin György busztja koszorúzza. Nagyszalontán százméteres körzetben van Arany, a Sinka és a Zilahy szülőháza. /Balla Tünde: Arany János ünnepségek. Pár napra a magyar nyelv, a míves beszéd fővárosa lett Nagyszalonta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./ 2002. október 8.
Okt. 5-én Demszky Gábor, Budapest SZDSZ-es főpolgármestere jelenlétében adták át rendeltetésének Nagyszalontán a Magyar Ház felújított előadótermét, amely ezentúl a "fekete bojtár", Sinka István költő nevét viseli. A felújítás a magyar főváros támogatásával történt. Az avatóünnepség előtt megkoszorúzták a 48-as forradalmár, Lovassy László sírját a köztemetőben, megnyitottak egy Budapestet bemutató fotókiállítást, majd műsorral emlékeztek meg az aradi tizenháromról. Nagyszalontán évek óta tart nem tudták elérni, hogy a gimnázium újra Arany János nevét viselje: a helyi tanács erre vonatkozó törvényes döntését képtelenek végrehajtani. A tantestület nem mer ujjat húzni az SZDP támogatta iskolaigazgatóval. A szalontai magyarok az RMDSZ-től várnak segítséget. /T. P.: Szalontai huzavona. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 8./2003. július 26.
Visszaszolgáltatták Arany és Sinka szülőházát Nagyszalontán. Arany János szülőházát az Arany János Művelődési Egyesületnek (AJME) szolgáltatták vissza, ám a tényleges birtokbavétel még nem történhet meg, ugyanis laknak az épületben. A hatályos törvények értelmében a visszaszolgáltatott ingatlanok lakóit csak akkor lehet kiköltöztetni, ha másik lakást biztosítanak számukra. Legutóbbi erdélyi látogatása alkalmával Makovecz Imre Kossuth-díjas építész megtekintette az épületet, és ígéretet tett arra, hogy visszatér Nagyszalontára, felmérni, mit lehet kezdeni az Arany-házzal. A hajdúvárosiak elképzelése szerint mindkét ingatlant Makovecz Imre terve alapján fogják felújítani. Hosszas huzavona után sikerült megszerezni a hajdúváros másik neves szülötte, Sinka István házát is. Az épületet - amelyben a költő született és nevelkedett - az RMDSZ próbálta megvásárolni, ám nem sikerült összegyűjtenie a 150 millió lejre rúgó vételárat. Az ingatlant végül a Bihar megyei önkormányzat alelnöke, Kiss Sándor vezette Mecénás Alapítvány vásárolta meg, majd adta át ingyen az RMDSZ nagyszalontai szervezetének, azzal a kikötéssel, hogy az épületet kizárólag közösségi célokra használják fel. A távlati cél az alakulóban lévő Sinka István Emlékegyesület veszi meg a házat a Mecénás Alapítványtól. /Pengő Zoltán: Tájmúzeumot terveznek az Arany-portán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./2003. augusztus 25.
Arany János szellemisége belengi Nagyszalontát, és kötelez. Romániában civil szerveződésként az Arany János Művelődési Egyesületnek sikerült elsőként visszakapnia régi tulajdonát, az Arany-portát, amely nemzeti örökségünk becses darabja, még ha a rajta levő szülői ház le is égett, amikor gyermek volt a költő. Arany-relikviák tucatjai, szobrok és képek, emléktáblák, múzeum, jelzett és jeltelen épületek sora vezeti az Arany nyomán lépkedő zarándokot. Az újságírót Tódor Albert polgármester, Nagy György József, az Arany János Művelődési Egyesület elnöke, Dánielisz Endre magyartanár, Arany János és Nagyszalonta egyik legavatottabb helyi ismerője és Zuh Imre muzeográfus várta. A Csonka-torony a romániai nemzeti örökség listáján szerepel. Azt visszaszerezni sokkal nehezebb lesz. A kommunizmus államosította az egyesület vagyonát. Csak 1991-ben alakultak újra, 2003-ban perben kellett bizonyítaniuk a jogfolytonosságot, hogy visszakaphassák az ingatlant. Az egyesület nyolc esztendeje Arany János szavaló- és hat éve Arany László mesemondó versenyt szervez, könyvbemutatókat, irodalmi esteket, előadásokat, negyedévente az Arany Koszorú művelődési folyóiratot adják ki, igyekeznek kapcsolatot teremteni minden Arany nevét viselő szervezettel. A művelődési egyesület felkérésére született meg 1992-ben Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész Arany János ülőszobra, amely a református templom szomszédságában uralja a szoborparkot, Zilahy Lajos, Sinka István, Kulin György és az időközben elhunyt Kiss István busztjával kiegészülve alkotnak koszorút. "Kevesen tudják, hogy Arany János kétszer is megbukott, bár lángelme volt. Már hat évesen írt, olvasott és latinul tudta a Miatyánkot. Arany Györgyné Megyeri Sára tizedik gyereke gyenge fizikumú volt, azért kellett évet ismételnie" - Dánielisz Endre meséli el az Arany-út második stációján. "E helyen állott az az iskola, amelyben Arany János tanult és tanított 1823-1833 és 1836-1839 között" - őrzi a költő emlékét az iskola falán a kétnyelvű felirat. A múzeumban van Arany János dolgozószobája és a fotel, ahol 1882. okt. 22-én Arany János csendesen elszenderült. Öt kiállítóteremben mutatják be Arany János életét és munkásságát. 1899. aug. 27-én nyílt meg, így most lesz 104 éves az Arany János Emlékmúzeum. /Balla Tünde: "Volt bár Kánaán, nem lett honom a föld" Arany János nyomában Nagyszalontán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23., folyt.: aug. 25./2003. szeptember 8.
Nagyszalontán Sinka István Kossuth-díjas költő (1897-1969) szülőházán eddig tábla állott. Idén márciusban korábbi tulajdonosa eladásra szánta az ingatlant, a város magyarsága pedig elhatározta: megmenti a portát az utókornak és emlékszobát, tájházat rendez be. Tavasszal a nagyváradi Mecénás Alapítvány vette meg a 150 millióért kínált ingatlan, majd korlátlan használatba adta a nagyszalontai RMDSZ-nek, amely a porta felújítását kezdeményezte. Balogh Árpád a Sinka István Művelődési Egyesület létrehozásán fáradozó bizottság tagja közölte: a Sinka emlékegyesület vállalná föl az ingatlan felújítását és az emlékház berendezését. Eddig 50 millió lejnyi felajánlás érkezett, főként helyi vállalkozóktól. Makovecz Imre ígért segítséget a vert falú, száz évvel ezelőtti apró parasztház, a Sinka-porta korhű felújítására. /Felújítják a Sinka-házat Nagyszalontán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8.